Smiló Dávid – A ház

Már az utcán végigsétálva, lépésről lépésre, padkáról padkára szökellve éreztem, ahogy közeledtem a házhoz, hogy valami spirituális lengi körül ezt a helyet. Az ég és föld találkozása jelenlegi korunk rossz beidegződését kérdőjelezi meg, miszerint túl kéne szárnyalni, le kéne győzni a másikat, a diadalt pedig büszkén mutatni; és ez jól van így.

Az utca bensőséges és mély hangulata után a telek a következő, amely megfog, és amelyet szintén nem hagyhatok szó nélkül. Az apró fűszálakon megülő vízcseppek és az azokról felszálló leheletnyi párák mind-mind hozzáadnak a hely szelleméhez. Mintha ebben a miliőben egyszerre válnánk kis elveszett pici manókká és robosztus hatalmas óriásokká, hogy minden szemszögből és szempontból megérthessük azt, amit ez a ház üzen, becézve súg felénk.

Ám természetre hangolva lehet csak ezeket a szavakat kivenni. Itt véget ér az ember kapzsi és fenntarthatatlan pénzbirodalma, amelyben a természet, a farkasok, madarak, rókák és kis lepkék nem kaphatnak helyet – hát itt most ők az urak, és a homo sapiens csak les. Igen, valahogy így természetes ez a ház, ebben a végtelen, súlytalan közegben, ezen nincs mit magyarázni, ezt érezni kell.

A ház pedig tanít. És mi tanulunk, évszázados szomjazás után kapunk tudásra éhes lelki ajkainkkal minden morzsa után, amelyet a ház alázatosan felénk vet. Felénk, bűnüket soha nem bánó, kapzsi sárkányfog-vetemények, fenevadak felé. Hát most itt a gyónás ideje. Ez a ház pedig mindig minden körülmények között a mi gyóntatópadunk. A bejárati ajtó után következő előszobától pár méterre került kialakításra a nappali. Nem is lehetne jobb helyen a családi szeretetet és összetartozást jelképező és egyben szimbolizáló helyiség. Továbbá, mi sem mutathatná jobban az építész-tervezőművész zsenialitását, mint hogy ettől a nappalitól jobbra és balra helyezte el az egyéb helyiségeket, a fürdőt, a hálószobákat, a konyhát, a kondi termet, a mosogató helyiséget, a jakuzzinak helyet adó wellnes helyiséget, a dodzsem szobát, amelybe ideiglenesen bekerült egy szauna is, a három autónak és a családi kikapcsolódásokhoz nélkülözhetetlen hot-rodnak helyet adó garázst, a boros pincét, a pálinkafőző helyiséget, a ház melletti tóval kapcsolatban lévő csónakházat, a téli minigolf pályát és a vendégszobát is. És mindezt azzal a játszi könnyedséggel és eleganciával, hogy nem fér kétség: ügyes kezű építésszel van dolgunk.

A falak eltűnnek, a fák belovagolnak a nappaliba, a korlátok ezüst fogú, gyémánt szemű, krómacél kígyókként tekerednek a terasz köré, a távolban egy elektromos dodzsem hangja búg fel, mi pedig csak lebegünk ebben a fényszikráktól átjárt, friss levegőjű, légüres térben. Nincs már megválaszolatlan kérdés, a tervező és a megrendelő között kialakult harmonikus apa-fiú, anya-lánya testvéri kapcsolat olyan épülettel ajándékozott meg minket, amely mértékadóan dekoratív, visszafogottan előremutató, az Ember Teremtése hídján is helytálló igazi kis gyöngyszem.

Megjelent a Strike első, szemét tematikájú számában.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>